Eulàlia és Raimon az ebédlöben reggeliznek.Eulàliat furdalja a lelkiismeret,amiért gorombáskodott Joannal.
Eulàlia:Ha belegondolok,miket mondtam neki!Úgy szégyellem.Önzönek neveztem és gyávának. Raimon:Ha nem lettél volna olyan szókimondó ö nem gondolta volna meg magát. Eu.:Lehet.De büntudatom van...nekem eszembe se jutott... .Szörnyü lehet,hogy gyereked ott hal meg a karjaidban és nem tehetsz semmit. Rai.:Egész nap a kórházban lesz.További vizsgálatokat kért.És beszélnie kell a kollégákkal. Eu.(kis csend után):Raimon kérdezhetek valamit? Rai.:Kérdezz! Eu.:Tegnap,amikor beállitottam úgy tünt,hogy Sófia egy kissé ideges.Történt valami?(nem kis gyanakvással a hangjában) Rai.(próbálja leplezni a zavarát):Nem,mi történt volna? Eu.:Nem tudom.Az volt az érzésem...Ah,mindegy,ne törödj vele! Rai.:Aggódik miattunk,ez minden. Eu.(irónikusan):Igen,a szivét is kiteszi.Különösen érted. Rai.:Ezt hagyjuk.Barátok vagyunk. Eu.:Lehet,hogy ez neki nem elég. Rai.:Eulàlia!Ne védelmezz annyira!Nincs rá szükség. Eu.(kissé megbántva):Bocsánat! Rai.(teli szeretettel):Nem,nincs mit megbocsátani.(feláll,megkerüli Lalit,megfogja a vállát)De nagyon örködsz felettünk!(kis csend után):Eulàlia!Pihenj!Hálás vagyok,,de pihenj egy kicsit.Leleplezték a rablás értelmi szerzöjét,végülis a doktor megoperálja Pilart.Pihenj egy kicsit. Eu.:Jaj,Raimon!Nem tudok,nem tudok.Aggódom Eduard és Roger miatt. Rai.(meglepödve):Roger miatt? Eu.:Igen.Eduard nem foglalkozik vele. Rai.:Nyakunkon a szüret,érthetö,nem? Eu.:Normál körülmények között talán igen.De a gyerek elvesztette az anyját és Rosalia bármennyire is csodálatos Eduardnak muszáj lenne idöt szakitani arra,hogy vele legyen.Egyre korábban kel és egyre késöbb jön haza,mindig túlfeszitett. Rai.:Eulàlia! Eu.:Tessék? Rai.(szeretettel a hangjában):Tudod kire emlékeztetsz ilyenkor?(Eu. hatalmas szemeket mereszt,Rai hatásszünetet tart)Anyánkra! Eu.(keserüen elmosolyodik):Hát,lehet,hogy jobban hasonlitottunk,mint gondoltuk! (hirtelen hangot változtatva)Na,elkisérlek egy darabon! |