Eulàlia és Joan a könyvtárban vannak,miután a doktor megnézte Eduardot,s nyugtatót ir fel neki.Most éppen befejezte a receptirást. Eulàlia:Köszönöm,Joan!Én is nagyon sajnálom azt, ami a múltkor történt. Joan:Eulàlia!Hagyjuk!(feláll és odamegy Lalihoz,aki a polcnak dölve áll)Most nem igazán... Eu.(Joan szavába vágva,kissé hamisan):Talán félreértettem a barátságunkat.Egy pillanatra azt hittem kötelességed elmondani mindent,amit csinálsz és magyarázatot kérhetek töled.Bocsánat! J.:Várj!Egy valamit szeretnék tisztázni.Montserrat és én köztem volt egy rövid és kellemetlen együttlét.(határozottan)És soha nem fog megismétlödni!Nem nyújtott mást csak bosszúságot.Úgy viselkedtem,mint egy kamasz és már bánom.Beleestem a csapdába! Eu.(keserüen,de ugyanakkor kedvesen):Ne,ne magyarázkodj!Nincs hozzá jogom... J.(határozottan):Tévedsz!A világon minden jogod megvan ahhoz,hogy magyarázatot kérj!Én szivesen megteszem,mert szeretném...(egy pillanatra elbizonytalanodik)szeretném,ha te is ezt tennéd.(nagyon komolyan)De azt is tudnod kell,hogy én nem szoktam másokat becsapni.(felcsendül a közös theme-jük)Egyszer azt mondtam szeretlek.Senki és semmi nem törölheti ki ezt az érzést.Még te sem. Eulàlia szóhoz sem tud jutni és akkora szemeket mereszt!Látszik,hogy szereti Joant,de úrrá lesz az érzésein Eu.(nagyon-nagyon szomorúan):Joan..én...muszáj megemésztenem.....és most..... J.(nagyon-nagyon kedvesen):De én nem sietek! Joan ad egy puszit Lali arcára,mosolyog,majd elmegy.Lali szomorúan mosolyogva néz utána,majd megnézi a receptet - visszatér a valóságba |