"...majd megtanul nélkülem élni..."
			A kis Mercè keresztelöje.Eulàlia mindenkitöl elbúcsúzik,igy Tomàstól is.Szivszaggató jelenetek sora ez a rész. snif! Eulàlia:Tomàs! Tomàs!Már egy ideje nem látom Eduardot. Tomàs:Én is régóta keresem, azt mondták elment.(felcsendül az Eduard theme) Eu.(szomorúan):Jobb is!(alig birja visszanyelni a könnyeit)Ha haragszik,az jobb! T.:Mit beszélsz? Össze...összeveszett veled az a bolond? Eu.(már majdnem sir):Ha az utolsó emléke keserü,akkor könnyebb lesz... T.(szeretettel):Ugyan már!Túl türelmes vagy! Eu.(visszanyeli könnyeit,eröltetett mosollyal):Nem tudok tovább várni! T.:Ha meglátom adok neki egy fülest a nevedben.De nem tudom,hol mászkálhat. Eu.(könnyes szemmel):Mennem kell! Tomàs! Vigyázz rá! Vigyázz rá,ahogy eddig is! T.:Ne viccelj!Sajnálni fogja,hogy nem maradsz még pár napig. Eu.(könnyes szemmel,szomorúan és nagyon-nagyon komolyan):Ha valamikor szüksége lesz rám és távol leszel,majd megtanul nélkülem boldogulni! T.(komolyan):Talán igen,Eulàlia.Talán jobb,ha igy van... Eulàlia ad egy puszit Tomàsnak, majd elindul, de Joan utána szól.