"Eduard viszont az én fiam!"
			Enric és Eulàlia  a müteremben vannak.Eulàlia elhatározta,hogy mindent elmond Enricnek a múltjáról,mert talán igy megtarthatja. Visszatérve a múltból a jelenbe... Eulàlia:Kulcsra zárta az ajtót.Nem tudtam kiabáljak-e a borzalomtól vagy a karjaiba vessem magam. Enric:Az egész amit elmeséltél elképesztö.De Mateu mért akart meghalni?Már tudta,hogy te vagy Fèlix gyilkosa.Ha feljelent azzal megmenti Marçalt és Gabrielt.Attól félt,hogy késöbb letagadod?Vagy leleplezed a büneit? Eu.(mosolyog):Te semmit nem értesz Enric.Mateu nem jelenthetett fel. En.:Nem?Miért? Eu.(egyenesen Enric szemébe):Mert szeretett(felcsendül a Mateu theme).Sokkal jobban,mint te valaha is.Egyébként hibásnak érezte magát abban amit csináltam.(elmerengve)Annyira hatással volt rám.Kiskorunk óta.Minden játékban,minden cinkosságban.A szerelmünkben.Érezte,hogy már korábban elvesztette Fèlixet. En.:De te megölted a fiát! Eu.:Hogy megmentsem a másikat,ne feledd!A kettönk gyerekét!Mateunak nem volt más választása.Fèlix rossz házasságból született,egy olyan nötöl akit sosem szeretett.Eduard viszont az én fiam.Élete legnagyobb szerelméé.Ezért akarta,hogy együtt haljunk meg,egymás mellett. En.:Ez abszurdum!(megpróbál elfordulni Eulàliától) Eu.(visszarántja Enric karját):Nehogy azt hidd!Azt mondta,nem tud nélkülem élni.Én viszont az ellenkezöjét hangoztattam.Hogy képes vagyok fennmaradni nélküle,a szerelme ellenére,a büneim ellenére.Minden ellenére!Abban a pillanatban,életünk és szerelmünk döntö pillanatában,meginogtam... visszatér a múltba,a zene felerösödik...