"Azt hittem megváltoztál..."
			Raimon háza. Eulàlia érkezik,Raimon és Pilar legnagyobb meglepetésére. Eulàlia:Tudom,hogy nem vártatok. Raimon(fagyosan):Öszintén szólva,nem. Eu.:Nem udvariassági vizitbe jöttem.Ti sem voltatok túl figyelmesek hozzám.A kiállitás napján csak úgy szó nélkül eltüntetek. Rai.:Megvolt rá az okunk gondolod? Eu.(kissé felháborodva):Az okotok?Milyen okotok?(dühösen) Elegem van abból,hogy mindenki,az anyánmtól kezdve,amikor még élt,Eduardig és most ti is,mind azt hiszitek jogotok van megitélni! Rai.:Nézd,Eulàlia!Amit  Joannal müveltél,az csúnya dolog. Eu.(nagyon mérgesen - és igaza van):Joan! Joan! Elegem van abból,hogy csak Joanra gondoltok! Gondoltál rám is egy pillanatra? A testvéred vagyok,Raimon! Pilar:Eulàlia!Te nem gondolsz másokra!Átgázolsz az emberek érzésein és azt várod,hogy ne vegyük rossz néven?! Rai.:Pilarnak igaza van.Ás persze a testvérem vagy,valóban.(komolyan)De az elmúlt hetekben annyira szégyenkeztem miattad,hogy jobb szerettem volna,ha nem vagy az. Eu.(dühösen):Igen? És miért szégyenkeztél annyira,ha szabad tudnom? Rai.:Te is tudod Eulàlia.Felesleges mondani.Elhagytad Joant egy faragatlan,öntelt kamaszért.(élesen) Azt hittem megváltoztál. Eu.:Csakhogy tudd,semmi közöm Damiàhoz,nem is volt soha. De, jól jegyezd meg, még ha lett is volna, nem érdemlem meg ezt a bánásmódot! Rai.(felháborodva): Hogy mondhatod azt, hogy nem, Eulàlia! Ide figyelj, nekem Joan azt mondta, hogy van egy másik férfi. Három héttel késöbb pedig megjelentél Damiàval. Mégis mit gondoljak? Eu.(nagyon-nagyon komolyan): Ha azt hiszitek, hogy képes vagyok elhagyni egy olyan férfit, mint Joan egy huszonegynehány éves gyerekért, akkor nem ismertek! (keserüen és mérgesen) Soha nem ismertél! Nem várom,hogy megértsetek, de ha már nem tudtok olyannak elfogadni, amilyen vagyok, ne avatkozzatok többet az életembe!!! Eulàlia elviharzik, Raimon és Pilar ott maradnak leforrázva. Raimon rájön,hogy Eulàliának igaza volt, utána megy bocsánatot kérni.