"Eduard viszont az én fiam!"
Enric és Eulàlia  a müteremben vannak.Eulàlia elhatározta,hogy mindent elmond Enricnek a múltjáról,mert talán igy megtarthatja.

Visszatérve a múltból a jelenbe...

Eulàlia:Kulcsra zárta az ajtót.Nem tudtam kiabáljak-e a borzalomtól vagy a karjaiba vessem magam.
Enric:Az egész amit elmeséltél elképesztö.De Mateu mért akart meghalni?Már tudta,hogy te vagy Fèlix gyilkosa.Ha feljelent azzal megmenti Marçalt és Gabrielt.Attól félt,hogy késöbb letagadod?Vagy leleplezed a büneit?
Eu.(mosolyog):Te semmit nem értesz Enric.Mateu nem jelenthetett fel.
En.:Nem?Miért?
Eu.(egyenesen Enric szemébe):Mert szeretett(felcsendül a Mateu theme).Sokkal jobban,mint te valaha is.Egyébként hibásnak érezte magát abban amit csináltam.(elmerengve)Annyira hatással volt rám.Kiskorunk óta.Minden játékban,minden cinkosságban.A szerelmünkben.Érezte,hogy már korábban elvesztette Fèlixet.
En.:De te megölted a fiát!
Eu.:Hogy megmentsem a másikat,ne feledd!A kettönk gyerekét!Mateunak nem volt más választása.Fèlix rossz házasságból született,egy olyan nötöl akit sosem szeretett.Eduard viszont az én fiam.Élete legnagyobb szerelméé.Ezért akarta,hogy együtt haljunk meg,egymás mellett.
En.:Ez abszurdum!(megpróbál elfordulni Eulàliától)
Eu.(visszarántja Enric karját):Nehogy azt hidd!Azt mondta,nem tud nélkülem élni.Én viszont az ellenkezöjét hangoztattam.Hogy képes vagyok fennmaradni nélküle,a szerelme ellenére,a büneim ellenére.Minden ellenére!Abban a pillanatban,életünk és szerelmünk döntö pillanatában,meginogtam...

visszatér a múltba,a zene felerösödik...