"...én ismerem a fájdalmat..."
Este van,a Montsolís villa. Eulàlia odamegy Eduard ajtajához,mert a fiú nem hajlandó kinyitni a szobája ajtaját.Szól az Eduard theme.

Eulàlia (kopog Eduard ajtaján,félénken): Eduard,hallasz? Hallasz? (kétségbeesetten)
Nem......nem akarlak zavarni,csak beszélni szeretnék.Nyisd ki légyszives!
(egyre kétségbeesetten) Nagyon kérlek nyisd ki,csak egy pillanatra! Miért nem engeded,hogy segitsek?Azok elött zárod be az ajtót,akik szeretnek!(kétségbeesett dühvel)Azt akarod csinálni,amit Mercè nagymama?Bezárkózott és.....(eszébe jut az anyja,kétségbeesik, könyörögve) Ne csináld ezt Eduard,ne csináld! (sir) Eduard nyisd ki,könyörgök!(leguggol az ajtó elé)Muszáj....tudnod kell,hogy nem vagy egyedül!Mert én....(szivszaggatóan) én ismerem a fájdalmat,Eduard.Nem szabad tartogatni!Ne engedd,hogy ez legyen,ne engedd,Eduard!Ne engedd,hogy felemésszen a fájdalom és a harag! (nagyon sir - ahogy csak Eulàlia tud) Nyisd ki kérlek! Nyisd ki Eduard! Nyisd ki,kérlek,nyisd ki!
Lali nagyon sir,közben Eduard ott ül az ajtó másik oldalán,de nem nyitja ki.Szól egy nagyon szép,szomorú theme.