Abril Montsolís

Raimon és Judith lánya,Eduard felesége.A történet elején éppen visszatért Penedèsre,miután Barcelonában dolgozott és együtt élt egy nös férfival (Oriol),akitöl terhes lett,de elvetélt. Abril természete nehéz:makacs,büszke és önfejü,mint minden Montsolís,nehezen látja be,ha téved.Erös természete miatt Sra.Mercè mindig az utódjának tekintette,s valóban,halála után beköltöznek Eduarddal a villába,s olyan szeretettel és békével töltik meg a házat,amilyen talán sose volt ott addig. Mivel anya nélkül nött fel,úgy érzi házassága elött muszáj megkeresnie az anyját,aki Dániában él.Kapcsolatuk az elsö pillanattól baráti,egyetlen válsághelyzet alakul ki köztük,amikor Abril megtudja anyja miért hagyta el öket,de mindig nagyon szerették egymást. Élete Eduarddal és a kis Roger-val boldogsággal és harmóniával teli a sok akadály ellenére.Ez a családi idill egy pillanat alatt eltünik,amikor Sófia Palau elraboltatja.Rettenetes kint kell kiállnia,mert elrablója állandó rettegésben tartja(féltékeny rá),s hogy tovább kinozza,felolvassa neki Eulàlia naplóját (amikor elrabolták Abril éppen vissza akarta adni Eulàliának).A naplóból igy megtudja a Montsolísok nagy titkát.Képtelen elhinni,de Isabel Pomer minden kétséget kizárólag meggyözi,amikor megmutatja neki Eu kézirását.Másik fogvatartója (Isabel Pomer férje) viszont finoman bánik vele és elengedné a végén(persze a naplóval zsarolja, hogy ne menjen el a rendörségre).Csakhogy nagyon elhúzzák a búcsúzást,megérkezik Isabel és mindkettöjüket lelövi. Abril Eduard karjaiban hal meg,megvédve a titkot,ami sosem derülhet(ne) ki.